A pillanat / The moment

- Please scroll down for English -

Utazom hazafelé a metrón, a szerelvény legvégében, zsúfolt a kocsi ezért nekidőlök a vezetőfülke zöld ajtajának. Kapaszkodni nem tudok. Hetek óta jár már a fejemben a gondolat, hogyan fessek. Akkor még nem tudtam magamnak megfogalmazni, de egy kiskaput kerestem, amin keresztül kisistereg a gőz, mint mikor anyukám gyerekkoromban megemelte a kukta dugóját, hogy az ne robbanjon fel. Négy évvel azelőtt, hogy zötyögök a metrón, lettem anyuka és amellett, hogy a szeretet addig ismeretlen mélységébe csöppentem, azzal párhuzamosan valami olyasmibe is, ami szintén mély volt, de gyötrelmes. A gyerekek megszületése előtt (többnyire) sopntán voltam, vidám és vicces. Utána pedig valaki akinek (többnyire) nagy szüksége lett volna segítségre, hogy a szorongását és az indulatait kezelni tudja. De, vissza a robogó metróhoz, ott még nem voltam ilyen okos, csak kattogtak a fogaskerekek, mi legyen. Ki kell találni valamit, mert nincs arra időm, se lehetőségem, hogy kijárjak egy olyan képzést, amire egészen biztosan fel sem vesznek. Kell, hogy legyen egy kiskapu, bámultam bele a lámpába. És ott, akkor, abban a pillanatban belémhasított a felismerés: Tudok festeni!

És ráadásul az egész végtelenül egyszerűnek tűnt. A lámpát és a fényudvart nézegetve rájöttem, hogy mindent vissza lehet bontani kis foltokra, a lámpa fényét lehetetlen lefestenem, de ha mindig csak egy foltra koncentrálok, annak látni fogom az árnyalatát, a színét, mélységét, foltokat biztosan le tudok festeni! A téma valahogy adta magát, korábban az Oktogon mellett laktam, 7 éven keresztül, teli puttonyom van élményekből. Bódis Krisztián fotóin nagyon különleges hangulatban vannak fotózva Budapest utcái, azonnal tudtam velük azonosulni. Egy olyan részletet választottam, ami koncentráltan az “én Oktogonom”, a Burger King előtti találkozások helye, a villamosmegálló, a zebra, amin át minden este hazamegyek. Részletek. Fények. Az Oktogon az egyetlen festményem, ahol a téma betakarja a vásznat, azóta sem festettem ilyet, ami érdekes, és most hogy leírom, jövök csak rá, igazából az Oktogon is egy fókuszpont, csak részletgazdag. Ez volt az első képem, ami a foltokból megfestette önmagát. Nagyon szeretem. Írni nem írok többet róla, de lefotózom a kedvenc részleteimet, amikhez a fejemben külön filmek forognak.


Az Oktogon azon kevés eredeti festményeim közé tartozik, amelyik még megvásárolható a Boltban - a menüben, bal oldalon. Csapjon le rá, akinek beletalál a szívébe.

- The moment -

I’m travelling home in a crowded underground standing at the back of the car. I can’t hod on so I simply put my back against the wall. I’ve been thinking for weeks how to paint. At that time I wasn’t aware that I was looking for an emergency exit to escape from my own craziness. Four years before this I became a mother and besides getting to know the deepest love I also got to know sg else that was also so deep but excruiating. Before the birth of my children I was (mostly) spontanaeus cool and fun. After their birth I was (mostly) someone who desperately needed help to deal with anxiety and emotions.

But back to the metro there I was not this aware at all just simply wanted to find the solution. I knew that I had no time and opportunity to get qualifications in a training I’m 100% not admitted.

There must be a solution I told to myself while I was staring into the lighting bulb. And there at that very moment I figured it out. I knew how to paint! 

And it seemed so simple. As I was looking into the light I realized that I’m not able to paint the light itself but if I break up what I see into spots I can paint these spots with colors and shades and depths. I was sure I could paint spots!

The theme was given. I lived nearby Oktogon square in the heart of Budapest and I was full of memories. On the photos by Krisztián bódis you can get the unique mood of Budapest. I was amazed by these pictures. I choose a detail where I saw “my very own Oktogon”. I saw myself with my friends meeting in front of Burger King the tram station where I took off every day and walk home. Details lights. Oktogon is my only painting where the theme covers the canvas. And I’ve just realized now that I wrote it down that Oktogon is a single yet very detailed theme. This was my first painting that painted itself from spots. I love it very much. I show you my favourite details  which have their own movies in my head. 

Oktogon is a painting out of the few originals that are still available  and it’s been waiting for the very person who will fall in love with it. 

Using Format