Érik a gyümölcs

Ősszel találtam ki, hogy mennyire jó lenne a kutyáknak mindenféle csodaszép kiegészítőt tervezni, hogy a saját ízlésemben öltöztessem fel a mi két kis szőrös szerelmünket és persze másokét is.

Hét hónapja az életem szerves része ez a vonal, rettentően élveztem, hogy a nulláról ilyen rövid idő alatt fel lehetett építeni egy izgalmas vállalkozást. Rengeteget tanultam, és rengeteg energiát mozgattam meg. Megtanultam a vállakozás építés csínját-bínját, az üzleti résztől kezdve a marketingen át az okos logisztikáig. Mindezt úgy, hogy közben van másik munkám és egy gyönyörű családom.

Közben persze folyamatosan időhiánnyal küszködtem, állandóan volt bennem egy feszültség, hogy nincs igazán időm semmire, egy csomó fontos dolgot halogattam, mindennel el voltam úszva. De ez teljesen normálisnak tűnt, hiszen ez az élet, a munka, azt hallani mindenhol, aki vállakozást akar építeni, annak évekig ebből áll az élete és majd néhány év után beérik a gyümölcs. És itt jön egy számomra nagyon fontos áthallás, hívő emberként. Az, hogy érik a gyümölcs, nem kétséges, már most látom és tapasztalom az eredményeket, de vajon ez a gyümölcs jó gyümölcs vagy rossz gyümölcs lesz? Rengeteg energiát fektettem abba, hogy egy jól jövedelmező vállakozást építsek, amiben a saját kreatív energiáim a legkevésbé voltak jelen. Úgy értem, hogy az anyagokat csak kiválasztottam, a varrásban egy barátnőmmel kooperáltam. Az alkotó, teremtő tevékenységet valaki elvégzi helyettem, én pedig csupán a fenntartásért vagyok felelős, ha nagyon messziről és őszintén nézek rá, a “termelés csúcsra járatásáért”. Arra pedig, ami számomra sokkal inkább önkifejezés, amit sokkal inkább úgy érzem, hogy kapott ajándékom - a festés - közben teljesen háttérbe szorult, várakozik csendben a jobb sorsára. Illetve motoszkál bennem egy számomra nagyon fontos másik projekt, mondhatni elhívás, amiben beszélhetnék Istenről, úgy, ahogyan én a leginkább megtapasztalom, az a mód, ahogyan az én életemben és mások életében a mindennapokban működik, él. 

A múlt héten aztán egy váratlan felismeréssel szembesültem. Egyszer csak előttem volt feketén-fehéren, hogy a kutyás kiegészítős projektet én választottam, “erőből” építem. Amire pedig úgy érzem, hívásom van - a festés és a másik tervem - pedig egy mellékvágányon pihen. Még a közös munkánkra, a lakberendezésre is sokkal kevesebb időm és energiám jutott. Ott, abban a pillanatban, mikor ez egyértelművé vált, rájöttem, hogy döntenem kell, merre tovább. Úgy döntöttem, hogy lezárom a kutyás vonalat, még ha sok örömöm is volt benne. Hálás vagyok érte, még akkor is, ha kitérő volt. Hálás vagyok a sok tudásért, amit útközben szedtem fel, hálás vagyok, hogy egy csomó embert megismertem álatala. Hálás vagyok értetek, hogy követtétek ezt a tevékenységet és hálás vagyok a sok pozitív és kedves visszajelzésért, amit adtatok! Kövessetek továbbra is az @oldiart oldalon, mert különben hiányozni fogtok!

A készletből elérhető darabokat egy ideig még eléritek a webáruházban, vagy írhattok üzenetet is.

Mindannyiótoknak a legjobbakat kívánom, teljesüljön minden kívánságotok, vagy valami még annál is jobb ;)


Using Format