Karácsonyra kutyát? Semmiképp! - De azért vannak kivételek

Tavaly ilyenkor már nálunk lakott Hédi kutyánk, aki akkor még családunk ideiglenes tagja volt. Kissé szerencsétlenül sikerült előző örökbefogadási kísérletünk miatt ezt most nem akartuk elsietni. A kutyus előélete szomorú volt, három hónaposan találták Szendrőrádon, egy patak partján, girbegurba lábakkal. Babakorában eltörött a lábacskája és rosszul forrt össze, amit egy műtéttel igyekeztek korrigálni. Hozzánk a műtét után került, részben szobakenneles pihenésre volt ítélve szegény, de már onnan is szívvel lélekkel védte a házunkat, amit saját területének tekintett már az elejétől. 

 A vérében szerintem Szendrőrád legkeményebb arcainak vére folyik. Ő a mi kis házi vérfarkasunk, otthonunk önjelölt Terminátora, aki amúgy végtelenül cuki is tud lenni… A szomszédunkkal találják a legnehezebben a hangot, emiatt is ment sokáig a dilemma, hogy be merjük-e vállalni véglegesre a kis kacskalábú farkast. Persze, ezeket a fejben zajló mérkőzéseket a szív sokszor előre megbundázza, most se volt másképp. Ahogy telt az idő, egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy Hédinek már mi vagyunk a gazdái. 

Aztán elérkezett a karácsony este. Hédike nem csomagot kapott. Aznap este a fa alatt mondtuk meg neki, hogy örökbe fogadjuk. Ahogy kimondunk fontos dolgokat, azoknak súlya lesz. Nekünk sokat jelentett ez a végső ámen. Hédivel ma sem könnyű, de mi könnyű az életben, nem igaz?  


A tavalyi ajándékot nem tudjuk überelni. Idén nagy sétákat kap majd az új szőrös testvérével, hosszú futkározásokat a Duna parton. Meg valószínűleg a húslevesből a csontot. 

Az idén ajándékozz Te is élményt a kutyádnak! Menjetek nagyokat sétálni, magadat pedig ajándékozd meg azzal, hogy egy szép nyakörvet csatolsz rá, és menő pórázon vezeted!
Ezen a héten ingyen kiszállítással lehet a Tiéd.

Rendeld meg most, katt a webshopba!  

Using Format