Találkozás

Minden festményem meglep valamivel.

A festményötleteim általában kétféle módon születnek meg. Az egyik, hogy felmerül bennem egy határozott téma, amit szeretnék megfesteni. ilyenkor addig keresem a megfelelő képet hozzá, míg meg nem találom azt, ami tökéletesen passzol a fejemben lévő elképzeléshez. Így született az Űrhajós Kislány  és a Gorilla is. A másik út, hogy meglátok egy képet, amire azonnal rácsatlakozom. Ilyen volt például az Iránytű, vagy a Kovászos.

Bár az ötlet többféleképpen születhet, a folyamat mindig ugyanaz. Ahogy elindul a kezemben az ecset, csak a témában lévő foltokra koncentrálok, keresem azt, amikor érzem, hogy a darabokból összeáll az egész.  Ebben a flowban sokszor nagy felismerésekre jutok önmagammal kapcsolatban. A “Találkozás” ennek nagyon szép példája.


Évekkel ezelőtt mentettem el magamnak a képet, hogy ezt mindenképpen meg fogom egyszer festeni. Akkor az fogott meg, hogyan lehet egy természeti képződmény ilyen kedves és bájos? Megkapott ez az irreálian reális forma. Akkor még csak derengett bennem az, hogy a lapátfüleknek és az integető kis kéznek hangsúlyos szerepe van. 

Végül eljött a festés ideje. Aki ismeri a munkáimat, tudja, hogy a témáim nagyon fókuszáltak, szeretek csupán egy dolgot vagy csak egy részletet kiemelni. Itt,  a Találkozásnál azt éreztem, szükség lesz a kaspóra is, kevésnek éreztem önmagában a bájos részletet. Festés közben áramlottak át rajtam az érzések és gondolatok. Az elmúlt hat évem önismereti munkája és felismerései jelentek meg bennem. 

A múltam, aminek a megfejtése és megértése néha ólomsúlyként telepedett rám, ott van a koszlott, régi, lepattogzott agyagban. A kemény föld tömören kitölti a kaspót és körbeöleli a gyökereimet. Szinte érzem, milyen nehéz lenne megemelni a súlyos cserepet, de már tudom, hogy ez a súly nem elnyom és megfojt, hanem táplál, hogy nőhessek és fejlődhessek. 

A gyökerekből szerteágazóan indultak el életutak, van rövidebb, hosszabb, van formás és van kacska. Mind az enyém. Mindet megjártam.

És van egy, amelyiken eljutottam oda, ahol most vagyok. A nagyfülű, lapátkezű az, aki mókásan rám int. Tükröt tart. Tudja, honnan jön, tudja, hol van. Tud örülni, tud nevetni magán és már nem akar kacska utak nélküli másik cserepet.



Using Format