Generációk

Mikor festek egy képet, nagyon sokszor egész történetek zajlanak közben a fejemben. Különféle képek, különféle témákkal. 

Ez a sterlitzia a családi kapcsolatokat, a  családi dinamikát hozta elém. Gyerekként nagyon erősen megéltem, hogy sok dologban nem tudok a  szüleim nézeteihez kapcsolódni. Már én magam is szülő voltam, mikor egy beszélgetés során oda lyukadtunk ki valakivel, hogy a gyerekeink távoli, ismeretlen jövőjéről fogalmunk sincs és nagy valószínűséggel sok mindent érteni sem fogunk belőle.

Ezt kamaszként, lázadóként megélnem könnyű volt. Előttem a világ, a sok lehetőség, nem érzékelem a veszélyt, sokkal inkább a kalandot. 

Viszont szülőként megélnem már nehezebb. Sokkal jobban érzékelem a veszélyt, még ha látok is lehetőségeket. 

A kép ezt tükrözi számomra, a felnőtt énemet, ami egy irányba tekint, a saját lehetőségei felé. Míg a gyermekem kicsi, ott növekszik az én világomban, a fészkemben, majd mikor nőni kezd, és kikacsintgat, egészen más irányokba teszi, mint azt valaha képzeltem. Az ismeretlen jövőjébe. Ahogy annak idején én is.

Szeretem a földben gyökerező növény gondolatát, mert ahogy szaporodik, a hajszálgyökerek a föld alatt összekötik mégis a töveket, ha helyileg máshol is bukkannak fel a földből. 

Számomra a föld, és a benne futó gyökerek szimbolizálják Istent és a biztonságot. Ha belé kapaszkodom, ha benne összekapaszkodunk, rendben lesz minden.


Using Format